Hányszor vesztél már össze a szüleiddel, testvéreiddel?
Hányszor feleseltél a tanárokkal? Hányszor káromkodtál, amikor valami nem
sikerült? Nézted ezt már más szemszögből? Nem, nem hinném.
Valaki mit meg nem tenne, ha csak annyit tudna mondani, hogy:
köszönöm. Megköszönni a sok odafigyelést, törődést, erőfeszítést és minden
pluszt, amit egy egészséges embernek nem kell tenni.
Siket. Egy szó, de egy életet felforgató rendellenség. Megértést,
türelmet és odafigyelést igényel. Meg tudod adni ezt egy embernek? Nem napokra,
hónapokra vagy évekre. Egy életre!
Ditta Scott így született.
Szülei elhurcolták egy halom orvoshoz, de nem tudtak mit tenni. Meg tanult
jelelni, ahogy minden családtag és közeli barát is.
Egész életében egy hatalmas hátránnyal indul neki mindennek, de
hol érdekli őt ez? Sehol. Mindig mosolyog, és aki a környezetében van, az se
tud fapofával álldogálni mellette.
Barátok. Ez az, amire allergiás. Ki nem
állhatja azokat, akik rögtön elkezdik sajnálni és mindig mindenben segítenek.
Persze kezdetben nem zavarja, de utána ki nem állhatja, ha folyamatosan segítik,
és azt hiszik, beszéd korlátozottságában semmit nem tud egyedül csinálni.
Barátok azért így is akadnak.
Tud velük hülyéskedni és néha még előny is, ha akad valaki a
csapatból, aki nem „teljesen egészséges”. Átlagos napok átlagos barátokkal, de egy egyáltalán nem átlagos lánnyal.
Kíváncsi vagy Ditta életére? Kövesd nyomon egy nem minden napi lány életét!
Ditta Scott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése